KIVÁNDORLÁS főnév -t, (-ok), -a
A kivándorol igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki kivándorol; idegen földre, vidékre, országba, világrészbe költözés, település.
Tömeges kivándorlás; a szegényparasztok kivándorlása. A kivándorlás veszedelmes méreteket öltött. □ A pauperizmus [= elszegényedés]
túl népes országok raját kivándorlásra kényszeríti. (Arany János) || a. (
történettudomány) Kül. <a feudálkapitalista Magyarországról az ipar fejletlenségében és a feudális földbirtokmegoszlásban rejlő okok miatt a múlt század végén történt> tömeges külföldre költözés, település. □ Két eleven, valóságos magyar hajóstiszt is van a Zrínyin
Íme, nemcsak kivándorlás céljából megy a tengerre a magyar. (Ady Endre)