Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KÍVÁNATOS [í v. i] melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Olyan <dolog>, amit kíván, amire vágyik az ember. Kívánatos gyümölcsök; neki az a legkívánatosabb, hogy □ Te bizonnyal ismered Már a szerelmet Fejtsd meg nekem, Mi az, mi benne oly kivánatos? (Vörösmarty Mihály) Az öreg Ézsaiás helyzete nem lehetne olyan, minőt kívánatosnak szoktunk nevezni. (Eötvös József) Éhöket a nagy tál kívánatos izzel, Szomjukat a korsó csillapítja vizzel. (Arany János) || a. Olyan <nő, ill. női testrész>, amely érzéki vágyat kelt. □ Ejnye be kívánatos a szája ennek a Konstanciának akár a szamóca. (Mikszáth Kálmán) Bennem csak a menekülés ösztöne dolgozott, amely egészen messze tolta tőlem ezt szép és kívánatos asszonyt. (Kuncz Aladár)
2. Olyan, ami jónak, helyesnek, szükségesnek látszik; ajánlatos. Kívánatos lenne, hogy megtekintsék. Kívánatos lenne, ha közölnék velük. Nem kívánatos, hogy ott működjék. □ Mi nálatok egy becsületes írónak a napszáma? mennyi azé, ki maga kezére dolgozik ? Mindezt tudni falun nagyon kívánatos dolog. (Arany János)