KIVALLAT tárgyas ige
<Vádlottat hivatalos eljárás során> addig vallat, míg mindent el nem mond. □ Egyenkint fogták el fő embereit, kiket Gerge uram könnyű szerrel kivallatott. (Mikszáth Kálmán) || a. (
bizalmas) Bizalmas ügyekről töviről hegyire kikérdez vkit.
A gyereket kivallatták a társai, hogy mi történt vele az igazgatói irodában. □ Vacsora után az urak
kivallatták a házi személyzetet furfanggal. (Mikszáth Kálmán) Kivallatják, kiszednek belőle mindent, amit a gyermek elméje megjegyzett. (Gárdonyi Géza)
- kivallatás; kivallatható; kivallató; kivallatott.