KIVÉGZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A kivégez igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit kivégeznek; halálos ítélet, halálbüntetés végrehajtása. Golyóval, kötéllel, pallossal való kivégzés; a lázadók, a rablógyilkos kivégzése. A kivégzés a fogház udvarán történt. A hóhér felkészült a kivégzésre. Sokan végignézték a kivégzést. □ Mentül ritkább neme fordult elő a kivégzésnek, annál nagyobb volt az öröme. (Jókai Mór) Néhány nap múlva kivégzés volt
azon a dombon, amit a rómaiak valami latin névvel jelöltek. (Karinthy Frigyes)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek szellemi v. erkölcsi tönkretétele, teljes legyőzése. Ellenfelének a gúny fegyverével való kivégzése.
- kivégzési.