Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIVÁLTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban) Általában a kivált [1] igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit kiváltanak (vhonnan).
  • 1. Vminek, vkinek vmely lekötöttségből, másnak a hatalmából, birtokából ellenérték fejében való kiszabadítása, magunkhoz vétele, váltása. A birtok, az elvámolt küldemény, a letét, a poggyász, a zálog kiváltása; a foglyok, a rabok kiváltása; óra, téli kabát kiváltása a zálogházból. Mennyit kell fizetni a kiváltásért? || a. Vkit megillető, vkinek járó dolognak ellenérték fejében való megszerzése, megvásárlása. A bérlet, a jegyre járó élelmiszer, az igazolvány, az utalványra küldött pénz, a postacsomag kiváltása. Mibe került a kiváltás?
  • 2.* Vminek (élettani, szellemi) hatás révén való előidézése, keltése, okozása. Csömör, kéjérzet, undor kiváltása; lelkesedés kiváltása.
  • 3. (építészet) Vmely terhet hordó épületrésznek, tartószerkezetnek másik hasonlóval való helyettesítése. Az oszlop, a pillér kiváltása.
  • kiváltási.