KIÜTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kiüt igével kifejezett cselekvés.
- 1. (csak egyes számban) (ritka) Az a cselekvés, hogy vmit kiütnek (1, 2a, b, 34). Az ablaküveg kiütése. A bástya kiütésével előnyre tett szert.
- 2. (rendsz. többes számban) <A bőr felületén> vmely betegség tüneteként egyszerre s rendsz. tömegesen keletkező elszíneződött apró folt v. gennyes góc. Lapos, piros kiütés. Csúnya kiütések vannak a szája körül. A kanyarós gyerek teste tele van kiütésekkel. □ Csécsén én nem emlékszem betegségre, varra, sömörre s kiütésekre. (Móricz Zsigmond)
- 3. (sport) <Ökölvívásban> az a cselekvés, hogy vkit kiütnek (2); a mérkőzés során szabályszerű körülmények között elért olyan ütés, amely után az ellenfelet kiszámolják, és nem tudja a küzdelmet folytatni; knock-out. Kiütésre tör; kiütéssel győz, veszt. A közönség kiütést követel.
- 4. (katonaság, régies) Kitörés, kirohanás. □ Zrínyi tudja, hogy kiütést semmi esetben sem merészelhet. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): bőrkiütés; csalánkiütés; lázkiütés.
- kiütési.