KIUTASÍTÁS főnév -t, -ok, -a (
hivatalos is)
Általában a kiutasít igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit kiutasítanak (vhonnan).
Az országból, a teremből, a városból való kiutasítás; a verekedők kiutasítása a helyiségből. □ Önnek el kell hagynia a birodalmi fővárost
a kiutasítás ellen nincs védelem. (Jókai Mór) || a. (
hivatalos) Az erre vonatk. rendelkezés, erről szóló irat.
A kiutasítást már kézbesítették az érdekelteknek. Megkapta a kiutasítást.