KITOLÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kitol igével kifejezett cselekvés.
- 1. Az a cselekvés, hogy vmit, vkit kitolnak (vhonnan, vhova, vhol). A kocsinak a színből való kitolása; a talicska kitolása az udvarból az utcára; vkinek, vminek helyéből való kitolása; a bodza belének kitolása; vki szemének a kitolása.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Későbbre tétel, elhalasztás. Vmely határidőnek, időpontnak, teendőnek a kitolása; a vizsgának őszre való kitolása.
- 3. (argóban) Kellemetlen helyzetbe juttatás; rászedés, becsapás. A fiúkkal való kitolás. Nagy kitolás volt!
- kitolási.