KIÜRÍTÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a kiürít (14) igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit kiürítenek.
Az erszény, a hordó, a láda, a pohár, a szekrény, a szoba, a zacskó, a zsák, a zseb kiürítése. Soká tartott a terem kiürítése. || a. (
biológia) Az élő szervezetnek az a tevékenysége, hogy a fel nem dolgozott, felhasznál(hat)atlan anyagokat eltávolítja magából.
A kiürítést a tüdő, a bőr, a vesék és a belek végzik. || b. (
katonaság) A katonaságnak, hadianyagnak, élelmiszernek stb., egyes esetekben az államhatalmi szerveknek és a polgári lakosságnak elszállítása a hadászatilag fontos v. az ellenség által fenyegetett helységből, területről.
A város kiürítése.