KIUGRÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kiugrik (110) igével kifejezett cselekvés, mozdulat; az a tény, hogy vki, vmi kiugrik (vhonnan, vmiből, vhová, vhol).
- 1. Ugorva való kijutás (vhonnan, vhová, vhol). Az ablakon, a vonatból való kiugrás; a nyúl kiugrása a bokorból az útra.
- 2. Vminek állandó, rögzített, szokásos helyéből való hirtelen kimozdulása, kizökkenése. Vmely csont, ízület kiugrása a helyéből; a rugónak a foglalatból való kiugrása.
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Kilépés <a papi rendből, ill. vmely szerzetesrendből>. A rendből, a szerzetből, a reverendából való kiugrás.
- 4. (átvitt értelemben) <Rendsz. sportban, művészetben> váratlan, nagy siker. Ez nagy kiugrás volt a pályáján.
- kiugrási.