KITUSZKOL tárgyas ige
<Személyt v. (
ritka) háziállatot> nógatva, enyhén lökdösve, taszigálva, unszolva vhonnan kimenni kényszerít, ösztönöz.
A részeget kituszkolták a kocsmából. A kecskét kituszkolta a konyhából. □ Vecsernye után hamar kituszkolta az egyházfi a parasztokat. (Mikszáth Kálmán) Sikerült kituszkolnom [a kutyát] a lépcsőházba, a hideg levegőre. (Kosztolányi Dezső)
- kituszkolás; kituszkolható; kituszkolt; kituszkoltat.