KITUDÓDIK tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
<Rejtett, titkolt dolog> tudottá válik.
Kitudódik a bűn, a gyilkosság, a tévedés, a turpisság. □ Hogy mi lett belőle, soha nem tudódott ki. (Mikszáth Kálmán) Van, aki szalmával fűti be a kemencét, van, aki az erdőről lopogat gallyat ugyan lehet a szomszéd rőzséjéből is, mert az közelebb van, de hamarabb ki is tudódik. (Móra Ferenc)
- kitudódás; kitudódó; kitudódott.