KITEVÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
ritka)
Általában a kitesz igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit, vkit kitesznek.
- 1. Vhonnan, vhová való kitétel (12). Árucikkek kitevése a kirakatba; az asztalnak a szobából való kitevése; a cipőnek az ajtó elé való kitevése; csecsemő, gyermek kitevése; az ételnek a hidegre való kitevése; vkinek az utcára való kitevése; az ékezet, a gyökjel kitevése; a kelet kitevése; vkinek állásából való kitevése. A csapatból való kitevése nem talált helyeslésre.
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely (külső) hatás vmire (vkire) való érvényesülésének lehetővé tétele. Vmely dolog kitevése fénynek, hőnek, vmely (vegyi) hatásnak.