KIPISSZEG tárgyas ige (
hangutánzó)
<Előadó művészt a közönség> nemtetszésének jeléül pisszegve elhallgatásra, esetleg távozásra késztet.
Azelőtt nagyon népszerű volt, de mostanában már többször kipisszegték. □ Vénségére kipisszegték, elfogyván csintalan élce. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. <Megnyilatkozást, magatartást> pisszegve helytelennek, nem tetszőnek nyilvánít.
Kipisszegték a játékát. □ Még ha kipisszegték volna azt a mondást,
de kikacagták. (Jókai Mór)
- kipisszegés; kipisszegett; kipisszegő; kipisszegtet.