Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KITÉTEL [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) (ritka) A kitesz (I. 1, 1a, b, c, 3–4) igével kifejezett cselekvés; kitevés. A bútorok kitétele az udvarra; a hirdetmény, a határozat közszemlére való kitétele; az oltári szentség kitétele; a név kitétele az újságba(n); hivatalból való kitétele óta; az írásjelek, a kérdőjel, a pont, a vessző kitétele. □ Rendeljétek el … e holt tetemek Kitételét magas ravatalon. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 2. (régies) Csecsemőnek más kapujába, küszöbére v. vmely forgalmas helyre tevése.
  • 3. (rendsz. minősítő jelzővel, gyak. többes számban) (átvitt értelemben) Kifejezés (4), állandósult v. alkalmi szókapcsolat, fordulat (4). Erős, kemény, nyers kitétel(ek); németes kitétel; sértő kitételeket használ. Ilyen kitételeket velem szemben ne használj! □ A színház … meglett emberekért áll, s ezeket – ha szabad íly közéletbeli kitétellel élnem – már nem lehet csupa gyermeki péppel tartani. (Vörösmarty Mihály) A legdurvább kitételek hömpölyögtek a sáros cikkecskében. (Tolnai Lajos)
  • Szóösszetétel(ek): gyermekkitétel.
  • kitételű.