Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KITÉRÍT tárgyas ige
  • 1. Vkit, vmit kitérít vmiből: arra kényszeríti v. készteti, hogy útjából kimozdulva mozgásának irányát megváltoztassa. Kitérít vkit, vmit irányából, útjából. A jégtorlasz kitérítette a folyót medréből. Az új közeg kitéríti a fényt útjából.
  • 2. (fizika) <Egy ponton felfüggesztett v. rögzített tárgyat, eszközt> arra késztet, hogy – rendsz. kisebb mértékben – kimozduljon addigi helyzetéből. A földrengés kitérítette az ingát (lengési síkjából). A mágnespatkó kitérítette az iránytűt.
  • 3. (átvitt értelemben, régies) Kitérít vmiből: eltérít (2) vmitől. □ Amit az öreg ember föltett magában, abból őt ki nem téríti semmi kedveskedő arc. (Jókai Mór)
  • 4. (átvitt értelemben, ritka, vallásügy) Rábeszél, rávesz vkit, hogy vallásfelekezetéből kitérjen.
  • kitérítés; kitérített; kitéríthető; kitérítő.