Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KITEREMT tárgyas ige (népies)
  • 1. <Feltétlenül szükséges dolgot> nagy nehézséggel, mindenáron megszerez; előteremt. □ Téli eleségünk jelentékeny része ki volt teremtve. (Táncsics Mihály) Vete a városra vétke miatt sarcot, Hogy, mire odaér, ki legyen teremtve. (Arany János) || a. (ritka) <Személyt> felkutat és rendelkezésre bocsát. □ Még négy új professzort kíván Mikulás; annyit pedig Miskolc vármegye ki nem teremt, ha a dereka megroppan is. (Lévay József)
  • 2. <Személyt, tárgyat> egyszerre, hirtelen kidob. Úgy kiteremtette a szobából, hogy a lába sem érte a földet. □ Néhány férfi mindjárt neki is veté vállát, hogy kiteremtse a földre az egész ócska levélhalmazt. (Jókai Mór) || a. (ritka) Dobással kiüt, kitör vmit. □ Kiteremtette … két fogát a kiugratott tekével. (Jókai Mór)
  • kiteremtés; kiteremtett; kiteremtget; kiteremthető; kiteremtő.