KITEKINTÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a kitekint (12) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki (vmi) kitekint (vhonnan, vhová, vhol).
- 1. Belülről kívülre, külső helyre való tekintés. Az ablakon, az utcára való kitekintés. Gyors kitekintéssel felmérte a helyzetet. || a. (ritka) Vhová gyors körülnézés végett való kimenés. Az istállóba való kitekintés.
- 2. (tudományos, irodalmi nyelvben) Vmely (történelmi jellegű) tanulmánynak, könyvnek, előadásnak a további fejlődésre, eredményekre, a következő korszakra utaló következtetése <rendsz. az írásmű befejezéseképpen>.