Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KITÁRUL
KITÁRULKOZIK
KITASZÍT
KITASZÍTOTT
KITÁT
KITATAROZ
KITAVASZODIK
KITÉGLÁZ
KITEKER
KITEKEREDIK
KITEKERGET
KITEKINGET
KITEKINT
KITEKINTÉS
KITELEFONÁL
KITELEFONOZ
KITELEL
KITELELTET
KITELEPEDIK
KITELEPÍT

KITŰNŐSÉG [ű v. ü] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) (ritka) A kitűnő (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek ilyen volta; kiválóság. Az előadás, a megoldás kitűnősége. □ Fönséged elég bölcs átlátni, hogy mily kitűnő Laertes – Azt nem merem bevallani, nehogy vele mérkőznöm kelljen a kitűnőségben. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 2. (sajtónyelvi) Kiváló tehetségű egyéniség. Az irodalom, a művészvilág kitűnőségei. || a. (régies, sajtónyelvi) Vezető állást betöltő, nagy tekintélyű személy; (vmely nagyobb közösségben) vezető személyiség. Közéleti kitűnőség. □ Eléggé jól talált arcképeket rajzoltam és festettem ismerősökről és városi kitűnőségekről. (Jókai Mór) A város és megye kitűnőségei barackot nyomtak fejem búbjára. (Kosztolányi Dezső)