KISZOLGÁLTATOTTSÁG [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Az az állapot, helyzet, ill. tény, hogy vki, vmi ki van szolgáltatva (4) vkinek, vminek, teljesen hatalmában van, s tehetetlenül kell tűrnie, hogy az kénye-kedve, akarata szerint bánjon vele; vmely kellemetlen dolog, helyzet elviselésének kényszere. Megalázó, teljes, tűrhetetlen, védtelen kiszolgáltatottság; az elemeknek, az ellenség bosszújának, dühének, a vadállatoknak való kiszolgáltatottság. Szánalmas kiszolgáltatottságában sehol sem talált segítséget. □ Resteltem
kiszolgáltatottságomat, a hús | vágyait, bűnét. (Szabó Lőrinc)