Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KISZALASZT
KISZÁLL
KISZÁLLÁS
KISZÁLLÍT
KISZÁMÍT
KISZÁMÍTHATATLAN
KISZÁMÍTOTT
KISZÁMLÁL
KISZÁMOL
KISZÁNT
KISZÁRAD
KISZÁRÍT
KISZED
KISZEDEGET
KISZEGEL
KISZEGEZ
KISZÉLESEDIK
KISZÉLESÍT
KISZÉLESÜL
KISZELLŐZIK

KISZÖGELLÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) A kiszögell(ik) igével kifejezett helyzet; az a tény, hogy vmi kiszögell(ik) vmiből, vhonnan. A háznak az utcasorból való kiszögellése; a köveknek a falból való éles kiszögellése.
  • 2. (építészet) <Épületen, falon> szögletesen kiugró rész, kiemelkedő elem. A kiszögellések élénkítik és tagolják a homlokzatot. || a. (ritka) Függőleges sziklafalból élesen kiugró, kiálló szikla. Fölkapaszkodott a kiszögelléseken. || b. Sík területnek sarkosan, szögletesen kinyúló v. kiugró része. Az erdő, a rét, a sziget kiszögellése. □ A két-három … falu … az erdő kiszögellésénél gunnyasztott. (Bársony István)