KISZÁLLÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kiszáll igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi kiszáll vhonnan vhová.
- 1. (ritka) Kirepülés. A galambok kiszállása a dúcból; a madaraknak a nádasból való kiszállása. || a. <Elröpített labdának v. ritk. levegőbe dobott, levegőben lebegő egyéb tárgynak> kívül levő helyre jutása. A labdának a pályáról való kiszállása.
- 2. <Vmely járműből> vhová való kilépés, kimenés. Az autóból, a hajóból, a repülőgépből, a vonatból való kiszállás; a partra való kiszállás. □ Tehát mondotta , utazás kiszállás jogával Messzinába, Palermóba, Nápolyba, Gibraltárba
(Gárdonyi Géza) || a. <Erre való felhívásként, felszólításként.> Kiszállás! kiáltotta a kalauz. || b. Az ágyból való kiszállás: az ágyról való lelépés. || c. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely játékból, közös foglalatosságból, vállalkozásból> való kilépés, a vele való felhagyás, a benne való részvétel megszakítása.
- 3. (hivatalos) Vmely hivatalos ügy (el)intézése végett v. tudományos gyűjtőmunka során a helyszínre, kül. vidékre menés, utazás. Bírói, hivatalos, helyszíni kiszállásra megy. A nyelvatlasz anyagát sok száz helyszíni kiszálláson gyűjtötték össze.
- kiszállási; kiszállásos.