KITAKAR tárgyas ige
Kitakar vkit, vmit: vmiről, vkiről a takarót, a borító anyagot, tárgyat szándékosan leveszi, v. vmely véletlen mozdulattal eltávolítja.
Kitakarja a gyereket, a lábát; kitakarja magát. □ A doktor
a beteghez lépett. Megfogta a csuklóját: olvasta az ere verését,
kitakarta a
mellét. (Gárdonyi Géza)
- kitakarás; kitakargat; kitakarható; kitakaró; kitakart; kitakartat.