KISUGÁRZÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kisugároz, ill. kisugárzik igével kifejezett működés, jelenség, hatás, folyamat; az a cselekvés, hogy vmi kisugároz vmit, ill. az a tény, hogy vmi kisugárzik vhonnan, vmiből.
- 1. (fizika) Az energia különféle formáinak a testekből kiinduló és a térben sugározva történő tovaterjedése. Elektromos, mágneses kisugárzás. || a. Az a cselekvés, ill. folyamat, hogy vmit kisugároznak. Fény, hő, radioaktív részecskék kisugárzása. || b. Az a tény, hogy vmi kisugárzik vhova. A fény kisugárzása az udvarra. || c. <A meteorológiában> az a folyamat, hogy a föld és a légkör a belőle kiáramló hőt a hideg felsőbb légréteg felé sugározza. A kisugárzás hatása napfölkelte előtt a legnagyobb.
- 2. (átvitt értelemben) Vmely fájdalom keletkezési pontjától, gócától távolabb levő testrészre is kisugárzó (kisugárzik 3) fájás. Fájdalmas kisugárzás. Ez a fájdalom csak kisugárzás.
- 3. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vmely lelki tulajdonságnak v. jelenségnek a tekinteten, arckifejezésen látható megnyilvánulása, tükröződése. Szemében a jóság kisugárzása látható. □ Tekintetében elragadó bűbáj
, őszinte tiszta kék szemeiben egy szeretetteljes fennkölt lélek kisugárzása. (Jókai Mór)
- kisugárzási; kisugárzású.