KILEHEL tárgyas ige
<Tüdővel lélegző élőlény légnemű anyagot> lélegzés közben száján v. orrán át kibocsát.
Kileheli a → lelkét; kileheli a → páráját. Az ember széndioxidot lehel ki. □ Saját légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt leheljük be. (Jókai Mór) Szerelmes lelkem kilehelve | Eloa szép neved sóhajtom. (Komjáthy Jenő) || a. (
növénytan) <Növényi szervezet a vegyi átalakulás gáznemű anyagait> kibocsátja.
A fák levelei éjjel oxigént lehelnek ki. □ Kezdik kilehelni a fák is Élenyöket. (Arany János)
- kilehelés; kilehelő; kilehelt.