KONZERV [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] v. (-ot, -ja)
Üzemi eljárással tartósított élelmiszer.
Konzervből főzött ebéd; konzervet gyárt, készít. □ Ilonka mindenben mérget gyanít
Konzervek nem kerülhetnek az asztalra, mert hátha valamelyik romlott. (Gárdonyi Géza) A fal mellett boros és pezsgős palackok sorakoztak s a
megmaradt konzervek, sütemények. (Kuncz Aladár) || a. Ennek rendsz. légmentesen zárt doboza v. üvege.
Felbont egy konzervet.
- Szóösszetétel(ek): 1. konzervbádog; konzervbontó; konzervgyártás; konzerv-gyümölcs; konzervgyűrű; konzervhal; konzervhús; konzervkészítés; konzervkivitel; konzervmérgezés; konzervüzem; 2. húskonzerv.
- konzerves.