KIKÖLT tárgyas ige kikelt
<Madár, házi szárnyas tojásokat> testével addig melenget, amíg fiókák nem bújnak ki belőlük.
A kotló kiköltötte a tojásokat. || a. <Madár, házi szárnyas kicsinyeit> a tojásokban teste melegével kifejleszti, hogy onnan kibújhassanak.
A kotlós tizenöt kiscsirkét költött ki. □ Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. (Tompa Mihály) || b.
Kikölt vmit: hőmérsékletével, kül. tartós melegével okozza, hogy vmely tojásból, petéből, ikrából vmely állat kicsinyei kifejlődve előbújnak.
A keltetőgép kikölti a belerakott tojásokat. A halak ikráit a víz vagy a Nap melege költi ki. □ A hév napfény az, mely kígyót kikölt. (Vörösmarty Mihály) A forró kánikulai nap kikölti az apró hernyókat. (Jókai Mór)
- kiköltés; kiköltő; kiköltöget; kiköltött.