Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KAPÁL ige -t, -jon
  • 1. tárgyas <Kemény, gyomos földet> kapával lazítva művel. Kapálja az ágyást. □ Konyhára vizet, fát kell hordani mindég, Söpreni az udvart, kapálni a kertet. (Arany János) || a. tárgyas <Földet v. más porhanyós anyagot> ilyen művelettel hány, húz, juttat vhova. A gödörbe kapálja a földet. || b. Vmely növényt kapál: a növény körül kapával lazítja a földet. Megyünk kukoricát kapálni. □ A krumpli úgy nő, ha kapálják. (József Attila) || c. (tárgy nélkül) Egész nap kapált. Kapál a kertben. □ Ki kenyérért irogat, az méltóbb szánásra, mint aki napszámért kapál. (Kölcsey Ferenc) Kaszát kalapál, azután csalamádét kaszál, később majd kapál a háza mögötti szőlőjében. (Nagy Lajos)
  • 2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Ló v. más nagyobb állat türelmetlenségében, izgatottságában> első lábával, patájával kaparva ütögeti a földet. Nagyon kapál már a ló, induljunk! □ Haza jütt a ló, de bezeg üres nyerge, Ott áll a kapunál kapálva, nyerítve. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Földet, port> ilyen mozdulatokkal rugdos. □ Mert alighogy Miklóst a bika meglátta, | Rémitőt sikkantott és a port kapálta. (Arany János) A fülét hegyezi. Fúj és nyugtalanul kapálja a földet. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) <Ember, főleg gyermek> lábával, ill. sarkával ilyenféle mozdulatokat tesz, kül. rugdalózás közben. □ Jaj, jaj, jaj! ordított a gyerek, rúgva, kapálva a másik, egészséges lábával. (Mikszáth Kálmán)
  • Igekötős igék: átkapál; bekapál; belekapál; elkapál; felkapál; kikapál; körülkapál; megkapál; rúgkapál.
  • kapáló; kapált; kapáltat.