Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KANTÁRSZÁR
KANTÁRSZÍJ
KANTÁTA
KANTIN
KANTINOS
KANTON
KÁNTOR
KÁNTORBÖJT
KÁNTORKODIK
KÁNTORTANÍTÓ
KANTUS
KÁNTUS
KÁNYA
KÁNYAFA
KANYAR
KANYARGÓ
KANYARGÓS
KANYARÍT
KANYARÓ
KANYARODIK

KANTUS főnév -t, -ok, -a (tájszó, régies)
  • 1. <Gyermekek, néha nők viseleteként:> egybeszabott, ingszerű, ujjas felsőruha. □ Gyöngyöm, gyerekem, gyere, … légy az enyém! Kantust aranyost ad anyám tereád. (Arany János–Goethe-fordítás) A ruha abban az időben még nem volt részekre osztva, úgy hívták, hogy kantus, és egybe volt szabva. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka, tájszó, régies) <Férfiviseletként:> kaftánszerű bő kabát, köpeny. □ [Istók] Felöltözik hát bő kantusba szépen, | … s tesz nagy fehér szakállat. (Arany János)