KANONOK főnév -ot, -a (
vallásügy)
Vmely érsekséghez v. püspökséghez tartozó káptalan tagja, magasabb rangú pap, aki a püspök mellett mint tanácsadó működik, ill. ennek címe.
Címzetes kanonok; → éneklő kanonok; → olvasó kanonok. □ Anyám nagybátyja régi pap, | lilaszín övvel, kanonok, |
arany keretből feketén | apró szemével kivigyáz. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): őrkanonok.
- kanonoki; kanonokság.