Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KISKORÚ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (jogtudomány) Olyan jogilag nem teljesen cselekvőképes <személy>, aki a törvényben megszabott korhatárt – a Magyar Népköztársaságban tizennyolcadik életévét – még nem töltötte be, v. férjhez menetellel nem vált nagykorúvá, v. aki tizennyolc éves elmúlt ugyan, de kiskorúságát meghosszabbították; fiatalkorú. Kiskorú árvák, örökösök. || a. Szellemileg kiskorú: értelmi tekintetben fejletlen, szellemi téren teljesen önállótlan.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, 1945 előtt) <Gyarmatosítók, elnyomók szóhasználatában> olyan <nép>, amely a hamis imperialista propaganda szerint nem alkalmas arra, hogy a saját sorsát maga intézze. □ [A népet] kiskorúnak nyilvánítottuk. (Eötvös József) Az az igazság rettentő, halálos, Ha nép közé megy a mai világban. Majd jő idő, oh bár itt lenne már, Midőn utcákon fogják azt beszélni, De akkor a nép sem lesz kiskorú. (Madách Imre)
  • II. főnév -t, -ak v. -k, -ja Kiskorú (I. 1) személy. A kiskorúak gyámja; a kiskorú tapasztalatlanságának kihasználása.