KISIKLÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kisiklik igével kifejezett történés; az a tény, hogy vmi, vki kisiklik (vmiből, vhonnan).
- 1. Vmely síkos testnek, sikló állatnak vhonnan való hirtelen kicsúszása. Az ángolnának, a csíknak, a halnak a halász kezéből való kisiklása; a szappannak a tenyérből való kisiklása. || a. Vhonnan való gyors, hirtelen, váratlan kibújás, kicsúszás, kiszabadulás. A lányka kisiklása az ölelésből, az ölelő karokból; az üldözöttnek, a vadnak a bekerítésből, a körből való kisiklása. || b. (átvitt értelemben) Vminek a kisiklása vkinek a kezéből: a felette való uralom elvesztése. Vezetésnek a parancsnok, a tanár kezéből való kisiklása.
- 2. Vmely szerkezetnek, gépnek, kül. vonatnak rögzített pályájáról, síneiről való hirtelen lecsúszása, kizökkenése. A mozdony kisiklása; a kötélnek, láncnak a csiga vájatából való kisiklása. A kisiklásnak két sebesültje volt.
- 3. (átvitt értelemben) Rendsz. kisebb, gyak. többé-kevésbé akaratlan, szándéktalan botlás, tévedés, hiba. Erkölcsi, magatartásbeli, nyelvi, stiláris kisiklás. Beszédében voltak kisiklások. A vereség a csapat részéről csak kisiklás volt.
- kisiklásos.