KÍSÉRTETES [í-e-ë v. i-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (kissé régies, irodalmi nyelvben) Kísérteties. □ Milyen kisértetes ez a dal! (Petőfi Sándor) Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hívását. (Ady Endre) Kisértetes danát a holt apák daloltak. (Tóth Árpád)
- 2. (ritka) Olyan, amelyben kísértet szerepel, kísértetjárás fordul elő. □ Erre mindenki tudott elmondani valami boszorkányos vagy kísértetes történetet. (Gárdonyi Géza)