KISAJÁTÍTÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kisajátít igével kifejezett eljárás; az a cselekvés, hogy vmit kisajátítanak.
- 1. (hivatalos) Vminek, főként ingatlannak köztulajdonba vétele. A bankok, a gyárak, a nagybirtokok, a telkek kisajátítása. □ A kisajátítás alá kerülő házak közé fog esni az a palota is, amit mi
megvettünk. (Jókai Mór) || a. (politika) Vkinek, kül. tőkésnek a kizsákmányolásban való megakadályozása. A burzsoázia, a földbirtokosok, a gyárosok kisajátítása.
- 2. (rosszalló) Vminek, vkinek a maga számára való lefoglalása, teljes igénybevétele, sajátjaként való kezelése, feltüntetése. Vmely eszme, gondolat kisajátítása.
- kisajátítási.