KIRÍVÓ melléknév (választékos)
Feltűnő, fonák v. oda nem illő voltával bántóan szemet szúró, kellemetlenül szembe tűnő; az ízlést bántó. Kirívó ellentét, eset, hang, hiba, igazságtalanság, példa, szín. □ A képek, hasonlatok gyakran keresettek, vagy halmozottak s igen kirívók. (Vörösmarty Mihály) Az olvasó kirívó ellenmondást fog találni ezen cikkeimben. (Jókai Mór)