KIRÁNDULÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kirándul igével kifejezett történés, ill. cselekvés; az a tény, hogy vmi, vki kirándul.
- 1. (csak egyes számban) Vmely ízületnek, végtagnak a helyéből való kimozdulása. A boka, a csukló, a kar, a láb kirándulása.
- 2. A szabadba, a természetbe v. vmely (közeli) helyre, helységbe való menés, utazás, rendsz. pihenés, üdülés, szórakozás végett. Erdei, falusi, társas, vasárnapi kirándulás; iskolai kirándulás; tanulmányi kirándulás: vmely vidék, hely, üzem felkeresése ismeretszerzés, tanulmányozás végett; kirándulás falura, a hegyekbe; kirándulásra megy. Nagyobb, több napos kirándulást tesz. Jól sikerült a kirándulás. A kirándulás elmaradt. Elmosta az eső a kirándulást. □ A zugligeti kirándulás után keményen eltökélte, hogy legalábbis két hétig nem találkozik Ábellel. (Gárdonyi Géza) Egy-egy kirándulás | néha ma is idéz benneteket, | kék-zöld mezők,
| Miskolc határa. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Vmely útirányból való rövidebb kitérés. Útközben egy kis kirándulással felkeresünk benneteket. || b. (átvitt értelemben, ritka) Vmely képzeletbeli területnek jelképes felkeresése, meglátogatása. Kirándulás a számok birodalmába, világába.
- Szóösszetétel(ek): hajókirándulás.
- kirándulási.