KIFOLYÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. (ritka) A kifolyik (12) igével kifejezett történés; az a tény, hogy vmi kifolyik (vmiből, vhonnan). A bor kifolyása.
- 2. Az a hely, ahol vmi kifolyik. A kifolyásnál (el)dugulás van. □ A csermely egy meleg forrás kifolyásából eredett. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az a forma, amelyben v. ahogyan vmi kifejeződik, megnyilvánul; eredmény, következmény. □ Én legfölebb hibáztam azon versemben, de [Vörösmarty]
vétkezett, midőn azt
rosszindulat kifolyásának magyarázta. (Petőfi Sándor) Bocsásson meg
e
rendetlen levélért. Tekintse úgy, mint
kifolyását a tiszteletnek, mellyel kegyed iránt lenni tartozom. (Arany János)
- kifolyási; kifolyású.