KANTÁRSZÍJ főnév
A hátasló irányítására és fékezésére haszn. szerszám szíja, amelynek végét a lovas a kezében tartja; kantárszár. □ Átszorítá térdeivel a reszkető állatot, s kantárszíjával erősen nyakára vágott. (Jókai Mór) A kutya a foga közé kapta a kantárszíj végét, és futton [= futva] vezette a lovat az istállóba. (Gárdonyi Géza)