Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az állat tarkóját, homlokát, pofáját, torkát és orrát átfogó, szíjakból, esetleg szemellenzőből álló lószerszám, mely a rákapcsolt zabla, ill. gyeplő v. szár révén a ló vezetésére és fékezésére alkalmas. Cifra kantár; kantárt tesz, húz a ló fejére. (szójárás) Vén → lónak csikós kantár. □ Kantárt, nyerget, takarót pillanat alatt leszedett a lóról. (Eötvös Károly) || a. Kantárszár. Kantáron vezeti a lovat. □ A fiú megrángatta a kantárt, s a szürke megindult, ki az erdőből. (Gárdonyi Géza)
2. (népies) Vminek az elhelyezésére v. vivésére haszn., szögre, vállra akasztható, szíjból v. zsinegből (olykor háncsból) készült ritka hálóforma tárgy. Kantárban viszi az ételt az aratónak. □ A hájat nem sütötték ki zsírnak, hanem felkötötték a palláson kantárba. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) <Ruhán, lábbelin> pánt, két távolabb eső részt összekötő szalag. A cipő, az ing, a kötény kantárja. A kalapot kantár szorítja az állhoz. || a. (ritka, bizalmas) <Újságon> címszalag, keresztkötés.
4. (orvostudomány) <Férfi nemi szervén> a fitymát tartó izom.