KIPUHATOL tárgyas ige
<Vmely körülményt, esetet> óvatos utánjárással, kérdezgetéssel megtud, kinyomoz.
A detektív kipuhatolta a gyanúsított családi körülményeit. A nyomozó kipuhatolta a kérvényező kérésének jogosultságát. □ Ily szó alkotását
őseinkről fel nem tehetjük. De még eddig nem sikerült kipuhatolnunk szláv eredetijét. (Arany János) Késő estig csak annyit sikerült kipuhatolnom, hogy itthon van. (Kosztolányi Dezső)
- kipuhatolás; kipuhatolgat; kipuhatolhatatlan; kipuhatolható; kipuhatoló; kipuhatolt; kipuhatoltat.