KIPKED-KAPKOD [ë] tárgyatlan ige kipkedtem-kapkodtam [ë-e], kipkedett-kapkodott [ë-ë], kipkedjen-kapkodjon [ë-ë] (kissé
bizalmas)
- 1. <Siettében, zavarában v. ijedtében> ide-oda kapkod, rendszertelenül több dologhoz is hozzányúl. Próbálta előadni a holmit, de nem találta, csak kipkedett-kapkodott. □ Futok könyvárusomhoz, hogy adjon hirtelenében valami kis könyvet, amit zsebembe dughatok. Kipkednek-kapkodnak, végre adnak egyet. (Petőfi Sándor)
- 2. (ritka) <Zavarában> hol erről, hol arról beszél, nem tudja, mit is mondjon. Csak kipkedett-kapkodott, és semmi sem derült ki abból, amit mondott.
- kipkedés-kapkodás; kipkedő-kapkodó.