KIÜLDÖZ tárgyas ige
Kiüldöz vhonnan: addig zaklat, üldöz (2) vkit, míg el nem távozik onnan.
Kiüldözi a lakásából, a megyéből, az országból, a városból. Kiüldözte a férjét a faluból. □ Egy császári poroszló
megbízatása az, hogy minden olyan parasztot, aki Luther tanát vallja, üldözzön ki az otthonából. (Ambrus Zoltán) || a. (
bizalmas,
tréfás,
túlzó)
Kiüldöz vkit a világból: állandó zaklatással v. bántó kellemetlenkedéssel agyongyötri.
A folytonos sírásával kiüldöz a világból. □ Mácsik uram szappant főzetett, hogy annak a szagával üldözze ki szomszédját a világból. (Jókai Mór)
- kiüldözés; kiüldözhető; kiüldöző; kiüldözött; kiüldöztet.