KIÖNTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a kiönt igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kiöntenek (vhonnan, vmiből, vhova). A víz kiöntése. Az emeletről tilos bárminek a kiöntése. A gyerekek nagyon kíváncsiak voltak az ürgék kiöntésére. || a. Vminek öntéssel való elkészítése. Holnap új kerekek kiöntéséhez kezdünk. || b. (átvitt értelemben) Vminek a kiöntése: vmely nyomasztó érzelem, indulat szavakba foglalása, elmondása. Bánata, haragja, mérge kiöntésével könnyített magán.
- 2. (ritka) Az a tény, hogy vmely (folyó)víz kiönt, kiárad. A Duna tavaszi kiöntése. □ Gyönyörködve néztem
a tájat, mely a kiöntés által hasonlíthat Amerika őserdeihez regényességben. (Petőfi Sándor) || a. <Árvízkor> az elárasztott területet borító víz. A kiöntésekben sok hal rekedt. □ Odább haladva már itt-amott az úton is átért a víz
, s a lapály csillámlott a távoli kiöntéstől. (Jókai Mór) Nád volt a Tisza-öntésekben, és annak Halvány volt a neve. Már az ottmaradt kiöntéseknek. (Móricz Zsigmond)
- kiöntéses; kiöntési.