KITAKAR  tárgyas ige
Kitakar vkit, vmit: vmiről, vkiről a takarót, a borító anyagot, tárgyat szándékosan leveszi, v. vmely véletlen mozdulattal eltávolítja. 
Kitakarja a gyereket, a lábát; kitakarja magát. □ A doktor 
 a beteghez lépett. Megfogta a csuklóját: olvasta az ere verését, 
 kitakarta a 
 mellét. (Gárdonyi Géza)
- kitakarás; kitakargat; kitakarható; kitakaró; kitakart; kitakartat.