KIHÁMOZÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (ritka) <Személy, felső ruhájából> kifejti magát. A koldus kihámozódott rongyaiból.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) <Dolog> napfényre jut, kiderül. Nagy nehezen kihámozódott a lényeg. □ Végre kihámozódott a teljes valóság. (Mikszáth Kálmán)
- kihámozódás; kihámozódó; kihámozódott.