KIBÖKKENT [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (
bizalmas)
Meggondolatlanul, véletlenül, hirtelen kimond, elárul vmit.
Az újságíróknak kibökkentette, hogy
□ Vagy félóráig beszélt már, mikor hirtelenül kibökkentette a dolgot, melyet többször átgondolt magában. (Kosztolányi Dezső)
- kibökkentés; kibökkentett; kibökkentő.