KÉZIGRÁNÁT [i-g] főnév (
katonaság)
Közelharcban haszn., kézzel hajítható fegyver, mely robbanóanyaggal töltött fémdobozból s a robbanást előidéző, időzíthető v. csapódásra működő gyújtóból (II. 2) áll.
Nyeles, tojás alakú kézigránát. □ Óh, bosszu szomorú | istene, hozzád | csak a kézigránát dörrenése | ér föl. (Szabó Lőrinc)