KANKALIN főnév -t, -ok, -ja
- 1. Erdőben, hegyi réten kora tavasszal dúsan nyíló, évelő növény; molyhos levele, élénk v. halványsárga, tölcséres, hengeres virága van (Primula). Cifra, tavaszi kankalin. □ Tündér királyné az asszonyom,
Testőre a sok kankalin. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Ennek leszakított sárga virága, rendsz. a szárával együtt.
- 2. Ennek cserépben nevelt, halavány rózsaszínű, széles virágú faja (Primula obconica); primula.
- Szóösszetétel(ek): kankalincsokor.
- kankalinos.