KANDELÁBER [ë-ë v. ë-e] főnév -t, -ek [ë], -e [ë] v. (-ok), (-ja)
Oszlopszerű állvány, tetején rendsz. korong alakú tál, amelyre a világítás v. füstölés céljára haszn. anyagot v. eszközt szokták helyezni. A ravatal két oldalán kandeláberek égtek. || a. (régies) Nagyméretű, rendsz. több karú, díszes gyertya- v. lámpatartó. □ A park vadgesztenyefái másodszor virágzottak, mint megannyi százágú kandeláber, lobogó fehér gyertyáival. (Jókai Mór)