Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KANCELLÁRIA [ë] főnév ..iát, ..iája (régies írva: cancellaria is)
  • 1. Általában a kancellár hivatala. || a. (történettudomány) <A középkorban> az uralkodó udvarában az okiratok kiállítására, megőrzésére, általában írásos munkák végzésére létesített hivatal. A kancellária helyesírása. A kancellária által kiállított kiváltságlevél. || b. (történettudomány) <A Habsburgok alatt 1848-ig> az uralkodó mellett működő legfőbb kormányzó hatóság, főleg a bíráskodás és a kormányzás terén. Magyarországon a kancelláriát 1848-ban megszüntették. □ Előbb a kancellária, azután a helytartótanács levelét bontá föl a főjegyző. (Vas Gereben)
  • 2. (régies) Iroda, hivatala. □ Az inspektor kancelláriájába ment. (Eötvös József) Ma vasárnap, … s a kancelláriában … mégis egyre dolgoznak. (Tolnai Lajos)
  • kancelláriai.